Focusrite RED4Pre - Rengeteg az egyben?!
A Focusrite sokféle igénynek és szintnek megfelelő audio interface-t dobott az utóbbi évetizedekben piacra, ha csak Saffire, Scarlett, vagy Clarett szériát nézzük. Az ezek fölé eső, általában színek alapján megnevezett sorozatokkal a professzionális stúdiók világát hivatottak ellátni, beleértve ebbe az első sorban mastering alkalmazásokra kitalált Blue szériát, a Green és Platinum névvel illetett projektstúdiós eszközöket, valamint az ISA mellett talán máig legsikeresebb RED sorozatot.
A sok éve már csak a használt piacon vadászható legendás RED széria mai megfelelőjeként, egy merész gondolattól vezérelve a cég az új REDNET nevű rendszerébe az élő hangosítás világában bevált Dante szabványt emelte át. (Ennek a mondatomnak később lesz jelentőssége.)
Szóval itt van előttem egy RED4Pre névre keresztelt “hangkártya”, ami 1U magas, a nevéhez híven piros, és 4 mikrofon előfok található a hátlapján. Eddig ez így a “láttunk már ilyet” szóösszetétellel leírható első vizuális benyomás érzetét keltheti, de ha jobban leltárba vesszük, mit is rejt az elő- és hátlap, rögtön nem ez lesz az általános vélemény.
A sok éve már csak a használt piacon vadászható legendás RED széria mai megfelelőjeként, egy merész gondolattól vezérelve a cég az új REDNET nevű rendszerébe az élő hangosítás világában bevált Dante szabványt emelte át. (Ennek a mondatomnak később lesz jelentőssége.)
Szóval itt van előttem egy RED4Pre névre keresztelt “hangkártya”, ami 1U magas, a nevéhez híven piros, és 4 mikrofon előfok található a hátlapján. Eddig ez így a “láttunk már ilyet” szóösszetétellel leírható első vizuális benyomás érzetét keltheti, de ha jobban leltárba vesszük, mit is rejt az elő- és hátlap, rögtön nem ez lesz az általános vélemény.
Nézzük!
A RED4Pre előlapján balról jobbra haladva először is a klasszikus RED termékekre hajazó, süllyesztett-bemart típusszám, egy négyes található, (ami nosztalgikus könnyeket csal a szemembe), majd ezt jobbról két hangszerbejárat követi. Erősen megnyugtató számomra, hogy mikrofon bemenetek mind hátra kerültek, és a rackbe csavarozás után ezeknek a kábelezése nem okoz hosszan tartó fejvakarást, és esztétikailag sem utolsó, hogy nem kell két csatorna leszúrása miatt az egész szekrényt újraterveznem. A hangszer bejáratokat követi a hátsó bejáratok konfigurálására hivatott négy, kiválasztását világítással jelző, kellemes gyanta-érzetű gomb, és egy rotary encoder néven futó digitális tekerőgomb, ami lenyomásra váltja vagy okézza a ráválasztott paramétert. Az ő szerepük az előlapon található három nagy felbontású színes kijelző közül az elsőn megjeleníthető paraméterek állítására szolgál. Itt láthatjuk a hátsó XLR-es bejáratok állapotát, választhatunk, hogy mikrofon, vonal, vagy hangszeres jelet akarjanak kezelni. Ezek szintezése is itt történik, de akad itt fantomtáp, fázisfordító, mélyvágó, valamint az ISA és Clarett termékekből ismert AIR funkció is, amivel még nyithatunk felül a hangon.
Az előlapi eszközök elhelyezése szinte szimmetrikus, a választható csatornák bejövő jelét mutató középső kijelzőtől jobbra a sorrend még egy kijelző, még egy digitális tekerőgomb, négy világítós puha gomb (ezek sárgán világítanak), majd két fejhallgató kijárat. A jobb oldali kijelző és a sárga gombok fele segítenek barangolni a beállítási menüben, a kijelzők és a monitorozás beállításában. A madarék két gomb a fejhallgató kijáratokat kezeli, van hangerő állítás, némítás, dim.
Kiemelném, hogy az eszköz minden funkciója digitálisan vezérelhető, így nem kell fotókat és telefirkált lapokat tárolnunk a pontos és precíz visszaállításhoz. Ebben az eszköz saját asztali szoftvere, a Focursite Control, és ennek az iPademre azonnal letöltött WiFi verziója ad segítséget. Ilyet is láttunk már, de amikor 56 sávon játszik a gyerek a stúdióban, a Dante portra köttött sokadik szobában található eszköz helyszíni szintezése és monitorkeverése fülesre iPadről elég sok kilométert spórolhat a lábunknak. Ugyanez persze iPhone-ról is működik.
Ha az eszköz előlapjára a szép volt a megfelelő szó, a hátuljára inkább az izgalmas a legtalálóbb. A négy analóg mikrofonbejárat mellé mindösszesen egy olyan stereo kijárat juttott a monitorpárnak, amit a szinte minden háztartásban megtalálható XLR és 6.3 Jack megoldásokkal fedhetünk le, a többi analóg be- és kijárat DB25 szimetrikus csatlakozókon fut, tetszőlegesen kifejthető végekkel. Akad még a kategóriában már megszokott SPDIF ki-be, ADAT ki-be csatlakozóból egy 1-1 pár, ami alacsony felbontásnál 16, magasabb felbontásnál 8, majd 4 sávot tud fogadni, vagy küldeni magából. Van itt WordClock, LOOP Sync ki-be-oda-vissza, két darab Thunderbolt, ha a gépen nem lenne elég, stb… Utána jön a “kevésbé megszokott” kategória. Egyrészt az, hogy a RED4Pre két primary porton egyből a Pro Tools HDX kártyámra köthető, az is egy ritkább megoldás, de Dante portból is jutott rögtön kettő, ami az eddig megszokottakon jócskán túlmutat. Azért rögtön kettő, hogy egy DaisyChain fűzéssel ráköthessem további dante eszközeimet és egy CAT6 utp kábel segítségével a stúdión körbehúzzak egy rakás, külön kezelhető csatornát. Milyen jó is lett volna egy ilyen, amikor fajtánként húztunk be 32-48 analóg kábelt a falba… most elég lenne kettőt ebből a “számítógépes kábelből”. Ha külön switchet használok a rendszerhez, akkor egy is elég, amire szépen ledugdosom a név szerint szereplő eszközeimet, és hopp, ott a monitorút a füleshez, vagy 8, innen szintezhető előfok a vonosnégyesre! Maga a REDNET rendszer magában is megérne egy külön cikket, de azért mindenképp meg kellett említenem a RED4Pre lehetőségeinek kivesézéséhez.
Bevetés!
Arra sem térnék ki külön, hogy az eszköz kezelő szoftvere szinte észrevétlenül felkúszott a gépemre, ajánlott egy röpke firmware-frissítést, majd jelzett, hogy indulhatunk! Mindent routolhatok mindenhova, bármilyen be és kijáratot könnyedén dobálhatok a képernyőn, ahogy az szükséges vagy kényelmes és igen, minden gombról tudom, hogy micsoda. Felhasználóbarát és elsőre érthető az egész. Ha egy darab ilyen eszközzel és egyképernyős rendszerrel dolgozunk, akkor érdemes a stúdióasztalba, kéz közelbe telepíteni a RED4Pre-t, hogy a monitorozási lehetőségek kézre essenek, vagy tegyünk mellé egy REDNET AM2-t a hangfalaink vezérlésére, hogy a lehető leggyorsabban tudjuk a saját munkafolyamatunkhoz igazítani a hangerőt. Tényleg nagyon nem árt, ha kézközelben van, de nagyobb stúdiók kiépítésénél a külön monitor-vezérlőkkel és egyebekkel ez a probléma sem szokott probléma lenni.
Miután a kedvenc Earth Wind and Fire számomat meghallgattam ezen is, az első mikrofonbejáratra rögtön leszúrtam egy RE20-at, hogy lássuk, mit kínál. Leszögezendő, hogy ezek a RED Evolution megnevezéssel illetett előfokok nem ugyanazok, mint a klasszikus RED1, vagy RED 500, és az eredeti trafó-alapú AIR funció sem trafós, de ezektől eltekintve egy igen alacsony zajú, kellemesen jó hangú, tiszta előfokhoz van szerencsénk. Az AIR mód bekapcsolásánál az alapként megadott 6 kOhm impedancia átvált 2 kOhm-ra, de egy külön, akár az ISA előfokonál megszokott impedanciaváltót is elviselnék a készüléken. Esetünkben szükségem nincs rá, de sosem baj, ha van ilyen is. Ezt bőven kompenzálja, hogy latency problémáink nincsenek. Pluginekkel szórt session esetén is tudtam ProToolsból kényelmesen monitorozni, egy kicsit jól is esett, hogy az utólagos, pótló feljátszáshoz nem kellett egy külön stereo backinget készítenem.
Minden összevetve // Konklúzió
A teszt során nem kerültem olyan szituációba, hogy - csúcsra járatva az eszközt - egyszerre próbálhassak ki minden arcomba tolt lehetőséget, de ez a cucc jó. Hosszabb távra tervező, bővülés lehetőségével előre számoló közép - és felső kategóriás stúdiók lelkeként tudom elképzelni és ajánlani!
Nóniusz Gábor
Nóniusz Gábor