REDNET X2P esete Szőke Csabával
Bevallom őszintén mikor megkaptam tesztelésre a Focusrite Rednet interface szériájának legkisebb darabját minimum szkeptikusan álltam a kérdéshez. Ugye, van akinél a kutya minimum egy drótszőrű vizsla méretétől kezdődik, számomra pedig az audio interface kezdődik minimum 8x8 analóg i/o-tól. Már az első sajtóhíreket követően elintéztem annyival a kis 2x2 csatornás X2P-t, hogy valószínűleg egy igen jó hangú Scarlett-el lesz dolgom és ennyi, különösebben izgalomba nem hozott. Most, hogy huzamosabb ideje használom sokkal árnyaltabb a kérdés és igen sokoldalú és hasznos kütyünek tartom, mondhatni meg is szerettem, de kezdjük az elején!
Először kézbe véve a kis piros dobozt igen jó benyomást tesz az emberre, baromi jól össze van rakva. Masszív a fém ház, pontosak az illesztések, van benne elég anyag, hogy a hátuljába dugott kábelek ne rántsák le az asztalról a kis tabletop interface-t. Anyaghasználat tekintetében talán csak a magasfényű fekete előlapi rész nem egy szerencsés választás, mert rendeltetés szerű használat mellett is elkerülhetetlen a karcolódása, mattulása hosszú távon. Megjelenését illetően azt kell mondjam, hogy kb. így kell kinéznie egy “hangkártyának” a 21. században. Középen egy aránylag nagy státuszkijelző, ami színes áttekinthető és informatív, illetve - ellentétben sok ilyen jellegű próbálkozástól - remek a betekintési szöge, nem kell keresni a pozíciót, hogy olvasni lehessen.
|
Előlapi kezezőszervek tekintetében a monitor szekció keverési aránya, a fejhallgató és a vonal szint kimenete kapott forgatógombot, valamint a bemeneti szintszabályozók csatornánként encodereket. Amúgy valamennyi forgószabályozó elég konkrét érzetet kelt. Ezen kívül dedikált nyomógombot találunk csatornánként a fantomtáp kapcsolásához, a fázis fordításához, a felvételi felüláteresztő szűrő kapcsolásához, az előfok AIR módba kapcsolásához, valamint a két csatorna linkeléséhez, a kvázi hardver monitorhoz és a kimenet némításához is rendelkezésünkre áll egy-egy gomb. Egyszerű tact switchekről beszélünk, aminek a nyomás érzete átlagos, cserébe mindegyik gomb kupakja alá van világítva ledekkel, annak megfelelően melyik funkció él éppen, az összbenyomás nagyon pozitív, ahogy kollégám mondaná “európai”.
|
Első használatba vétel alkalmával rövidke selftest után szinte azonnal linkelt a Dante kontrollerhez, ami jelen esetben a lehallgatónkban található számítógép volt. Ezen magam is meglepődtem, mert a Dante Controller szoftver telepítésén kívül semmilyen különösebb konfigurálási művelet nem volt azon kívül, hogy bedugtam az utp kábelt a kártya és a gép közé. Ez önmagában egy igen pozitív fejlemény volt, mert abból kiindulva én magam mennyi időt vesztegettem már ADAT kapcsolatok egymáshoz
szinkronizálásával, megfelelő firewire kártyák és thunderbolt átalakítók beszerzésével ez egy igen emberi módja az audio interface-ek működésre bírásának. Hozzátéve, hogy még további öt percet igénybe vett a Dante Virtual Soundcard és a RedNet Control telepítése, melynek jelentős részét a termékkulcsokhoz hozzáférést biztosító felhasználói fiókok regisztrációja tette ki. A Dante Controller kezelése kellőképpen magától érthetődő, különösen igaz ez ha az embernek már volt szerencséje mondjuk a Pro Tools ki és bemenet választójához, vagy az OSX audio-midi setupjához, minden ismerős lesz és világos. A Focusrite saját szoftvere automatikusan felismeri a csatlakozott eszközt és ad rá egy egyszerű, de nagyszerű felületet, ahol minden lényeges paraméter távvezérelhető.
szinkronizálásával, megfelelő firewire kártyák és thunderbolt átalakítók beszerzésével ez egy igen emberi módja az audio interface-ek működésre bírásának. Hozzátéve, hogy még további öt percet igénybe vett a Dante Virtual Soundcard és a RedNet Control telepítése, melynek jelentős részét a termékkulcsokhoz hozzáférést biztosító felhasználói fiókok regisztrációja tette ki. A Dante Controller kezelése kellőképpen magától érthetődő, különösen igaz ez ha az embernek már volt szerencséje mondjuk a Pro Tools ki és bemenet választójához, vagy az OSX audio-midi setupjához, minden ismerős lesz és világos. A Focusrite saját szoftvere automatikusan felismeri a csatlakozott eszközt és ad rá egy egyszerű, de nagyszerű felületet, ahol minden lényeges paraméter távvezérelhető.
Hangminőség tekintetében hozza a papírformát, már a specifikációi alapján is egy felsőbb kategóriás interface-re lehet számítani és az is a kicsi X2P. -120dB DR-t ígér kifelé, amit nem mértem meg, de benyomás szinten elhiszek neki, a stúdióban sokat megszólaló Metric Halo és Apollo interfacekhez képest nem éreztem, hogy bármiről beszélnünk kellene. Tud +24dBu kimeneti jelszintet, amivel már meg lehet hajtani egzotikusabb outboardokat is, ha szükség lenne rá (bár mivel egyetlen kimenete van, az - ha csak önmagában használjuk - elmegy a monitorra, ugye). Fejhallgató kimenete -19dBm a gyári specifikáció szerint, ami közel 100mW és elégnek is bizonyult. Editáláson kívül én magam nem sok mindenre használok fejhallgatót, de ott lényeges, hogy a mindenféle dinamika szabályozás előtt lévő sávokat elég hangosra tudjam venni, ami teljesen jól működött a gyakorlatban. Sávolásnál, monitorra használva nem panaszkodott egy előadó sem, hogy kevés lenne neki a hangerő. Feltűnhet, hogy minden egyes bemeneti opció választásánál, úgy mint a fantom táp, felül áteresztő szűrő, AIR mód stb. megnyugtató relé kattanás jelzi, hogy belül valószínűsíthetően igényes elektronikai megvalósításra lehet számítani, ami a hangminőség alapján igazolást is nyer. A bemeneteken 68dB-t tudunk erősíteni 1dB-es lépésekben és alapból meglehetősen tiszta, jó minőségű előfokokkal fogunk találkozni, melyekre semmiféle szaturáltság, vagy különösebb színezés nem jellemző. AIR módba kapcsolva az átviteli görbe jelentősen megváltozik 2dB emelés kezdődik 10Khz-en és 2dB csillapítás 20Hz környékén, illetve a bemeneti impedancia 2.2Kohm-ra vált. A kapott hangzást még mindig a tisztaság és a természetesség jellemzi, inkább modern, mint vintage jellegű, viszont jellegzetes és szerethető, bizonyos szituációkban kifejezetten jól áll a sávoknak, akusztikus gitár esetében pl. mindenképpen javaslom kipróbálni. Összességében ezekkel a Red Evolution preampokkal jó munkát végzett a gyártó, nyilván nem fog pont úgy szólni, mint az elől Lundahl hátul Carnhill trafókkal illesztett különálló Red outboard széria, de az ízlésvilágot jól hozza a gyakorlatban.
Visszatérve egy kicsit a kezelhetőségre és az eszköz létjogosultságára, itt a Dante kapcsán előjött belőlem a kisördög és szereztem egy végletekig konfigurálható switch-et, hogy teszteljem a kapcsolat tűrőképességét. Mielőtt belemennék olyan részletekbe, amik nem is igazán vágnak ide és tulajdonképpen csak engem érdekelnek el kell mondjam, hogy nagyon extrém körülményeket kellett teremtenem, hogy elveszítse a kontroller az interface-t. Egy jól működő hálózaton nem is nagyon áll elő ilyesmi, stabilitás tekintetében le a kalappal. Aztán szereztem egy PoE tápot, hogy ne keljen a külső dugasztáppal vesződnöm. A későbbiekben, részint a teszt kedvéért, részint kényelmi szempontokból elkezdtem egy komolyabb powerline-al használni (ami az elektromos hálózaton keresztül létesít ethernetes fizikai réteget. Be kell dugni a konnektorba, van rajta egy rj45 csatlakozó és mehetnek a bitek) számottevő késés növekedésről, vagy latency problémáról nem tudok beszámolni, a kicsi Focusrite tette a dolgát. Így már lett is neki, ugyanis az elég nagy méretű feljátszónkban bárhová tudtam tenni, még az utp kábelt sem kellett messzire vezetni, a legközelebbi konnektorba bedugva hirtelen lett helyben két csatorna mikrofon előerősítős bejárat és egy monitor kimenet fejhallgató erősítővel.
Ez annyira kényelmesnek bizonyult, szemben azzal, hogy a patchpanelen fizikailag patchelem a feljátszóból a két mikrofon jelét egy szabadon választott preampba, majd azokat - szintén fizikailag - patchelem a helyben lévő audio interface bemeneteire, majd mindezt visszafelé, hiszen kellene monitor is, plusz túloldalt a fejhallgató erősítőt, plusz mikrofonokat kábelezni stb., hogy mérlegeltem: tulajdonképpen dinamika tartomány van elég, plusz van jó preamp, van jó fejhallgatós monitorozási lehetőség és - a mikrofonokon és fejhallgatón kívül - mindössze egyetlen kábelt kell bedugnom, egy próbát mindenképpen megért és működött. Cserébe lemondtam az outboard inzert lehetőségről, tehát nincs felvétel közben pl. dinamika szabályozás, ez ugyebár nem minden szituációban kivitelezhető, de azért jelentős számban igen és olyankor viszont nagyon sokat gyorsít a munkafolyamaton. Aztán apránként ráébredtem, hogy amint egy hálózatban vagyok a hangkártyával, úgy azonnal tudok róla audió jelet fogadni és küldeni neki, tehát ha a lehallgatónk monitor kontrollerére dugom, onnantól kezdve a fő gépünk is szólhat rajta, vagy a másik gépünk a szomszéd helyiségből, de ha odaviszem a laptopomat azt sem kell többé kábeleznem, csak az ethernet hálózatra csatlakoztatnom, amit egyébként is megteszek. Pluszban a Dante Virtual Soundcard egy nagyon stabil dolog, beszédes a neve, pl. a DAW rajta keresztül kommunikál a Dante hálózattal, a poén benne, hogy bármikor kihúzhatjuk alóla a fizikai eszközt a DAW nem omlik össze, észre sem veszi megy tovább, maximum a hangját nem halljuk amíg az interface-t vissza nem dugjuk a hálózatra. Amint linkelnek az eszközök, úgy újra van hang ennyi, ami történik, engem teljesen megvettek.
Azt kell mondjam, hogy kellett idő míg megértettem a lényegét, mindenesetre az X2P egy nagyon sokoldalúan használható eszköz. Az egésznek a kialakítása, a hangja és felépítési minősége abszolút a felsőbb kategóriákba sorolja. Kis mérete és csatlakozási felülete lehetővé teszi, hogy többféle feladatkörben is instant megoldást nyújtson. Egy már kialakított Dante hálózatban igazi svájci bicska, ha hirtelen jó minőségű előerősített bemenetre van szükség, vagy csak még egy monitor útra. A Red Evolution preampok nem okoznak csalódást,nagyon kell gondolkodnom, hogy ebben a méretben teljes értékű audió interface-be integrálva mi tudná fölvenni a versenyt veleük hangminőség tekintetében.
Szőke Csaba Gainlab Studios |